Kedves végtisztességet tevők!

Mielőtt Ilonka néni testét elhantolnák, hallgassuk meg, milyen bátorítása van számunkra Istennek! Az első Korinthusi levél 15. fejezetéből olvasok fel két igeverset, a 21. és 22-iket: Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

A bűneset miatt minden embernek meg kell halnia. Ádám vétke folytán minden emberre elhatott a bűn és a halál. A Róma 5,12 szerint: miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek. A bűn az, hogy az ember Isten nélkül, legalábbis az Ő uralmától függetlenül akarja élni az életét. Ez már önmagában a halál állapota, az ember elszakította magát Istentől. De a bűn következménye, hogy a bűn által megrontott testnek meg kell halnia. „porból vétettél, porrá leszel”. Ha Isten nem gondoskodott volna megoldásról, akkor minden embernek a vége a kárhozat lenne, ami a második halál. Isten Jézus Krisztust, a saját Fiát küldte le emberi testben, hogy az Ő testében kárhoztassa a bűnt. Mindannyiunk vétkét Őreá vetette, hogy nekünk ne kelljen elszenvedni a bűneinkért járó örök büntetést, a kárhozatot. Aki hisz Őbenne, annak a János 5, 24 szerint: örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. Aki Jézus Krisztusban hisz, és átadja élete uralmát Neki, az kijött a halálból, az Istentől való elszakadtságból, és megszabadult az Istentől való örök elszakítottságtól is, a kárhozattól, a második haláltól. Aki hisz az Úr Jézus Krisztusban annak örök élete van.

Ettől függetlenül ennek a földi testnek meg kell halnia, mert „test és vér nem örökölheti Isten országát”. De a felolvasott Ige szerint, nem a halálé az utolsó szó: „Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek”. Krisztus emberként jött a világba, hogy emberi testben legyőzze a halált. Diadalmat vett a halálon, és hatalmában van feltámasztani a halottakat.

Ilonka néni is egykor Istentől elszakadva, Tőle függetlenül élte az életét, de megtalálta Jézus Krisztusban a szabadítót, aki megszabadította a bűneiből. Átadta élete uralmát Neki, és onnantól hűséggel szolgált Neki. Élete végén sokszor emlegette, hogy ő már a mennyei hazába vágyik, ahol az ő Ura van. Ahogy hallottuk is a ravatalozóban, ő már ott van az ő Uránál, de majd a maga idejében Isten egy új, romolhatatlan testben teszi újra élővé, ahogy mindannyiunkat is, akik hiszünk Jézus Krisztusban. Ezért búcsúzásunk csak ideiglenes, mert majd újra láthatjuk őt. Adjunk ezért hálát, imádkozzunk!

T. D.